Magyari Tivadar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyari Tivadar
Született1968. január 21. (56 éves)
Kolozsvár
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaszociológus,
egyetemi oktató, prózaíró, humorista, újságíró
SablonWikidataSegítség

Magyari Tivadar (Kolozsvár, 1968. január 21. –) erdélyi magyar szociológus, egyetemi docens, újságíró, író, humorista.

Életútja[szerkesztés]

Kolozsvárott született és nevelkedett, 1986-ban érettségizett. 1991-ben a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófia-szociológia szakos diplomát. Azóta az egyetem szociológia tanszékén, a magyar tagozaton tanít; 2004 óta doktori címe van, 2005 óta egyetemi docens.

Közismertté erdélyi magyar újságíróként, majd az irodalmi humor körébe tartozó közlései révén vált, közéleti szereplővé pedig akkor, amikor a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának vezetője volt (2007–2012).[1] Ebben a tisztségében bizonyos mértékig az ő tevékenységéhez fűződik a kétnyelvű (román és magyar) kolozsvári tudományegyetem magyar tagozata státusának stabilizálása, a magyar tagozat (törvény által is szavatolt) viszonylagos belső önállóságának kialakulása.[2][3]

Nős, két gyermek apja.

Egyetemi tevékenysége[szerkesztés]

Szakterület[szerkesztés]

Tanszéki szociológusként kutatási területe a pályája elején főleg a média volt, ma már életmódkutatás és oktatáskutatás is része munkájának.[4] Több ízben volt a budapesti Közép-európai Egyetem tanulmányi, illetve kutatói ösztöndíjasa.[5]

Egyetemi oktatóként a társadalomkutatás módszertanát tanítja, médiatudományi előadásokat tart, gyakorlati tárgyként pedig PR-t és arculatépítést is tanít.

Fontosabb szakmai publikációk[szerkesztés]

  • Magyari Tivadar–Veres Valér: A Duna Televízió erdélyi közönsége. Audiencia-elemzés kérdőíves kutatás alapján; Hungária Televízió Közalapítvány, Bp., 1998
  • A romániai magyar média; in: Médiakutató, 2000. 1.
  • Kulturális fogyasztás; in: Csata Zsombor, Magyari Tivadar, Veres Valér (szerk.) Magyar fiatalok a Partiumban és Erdélyben; Kolozsvár: Max Weber Alapítvány, 2002
  • Hungarian Minority Media in Romania: towards a policy professional improvement; in: Miklós Sükösd, Péter Bajomi-Lázár (szerk.) Reinventing Media Budapest: Open Society Institute, 2003
  • Adatfelvételi módszerek a társadalomkutatásban Kolozsvár: Editura Presa Universitară Clujeană, 2005
  • A romániai magyar egyetem ügyének vitája a kilencvenes években; in: Pro Minoritate, 2012. 1. 
  • A román tanítási nyelv választásának motivációi erdélyi magyar családokban; in: Erdélyi Társadalom, 2013. 1.
  • Tanulmányok Venczel József munkásságáról. Az erdélyi magyar társadalomkutatás kezdetei; szerk. Veres Valér, Magyari Tivadar; Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, 2014 (A sokszínűség alakzatai)

Oktatásszervezői, oktatáspolitikai tevékenység[szerkesztés]

A Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának volt vezetője, valamint oktatási rektorhelyettes 2007 és 2012 között. (Elődje: Salat Levente, utóda Soós Anna.)

2010. február 1-jei hatállyal Bajnai Gordon, a Magyar Köztársaság akkori miniszterelnöke a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság nemzetközi tagjának nevezte ki hároméves időtartamra. A mandátuma lejárta után a MAB Magyar Tanácsadó Testületének tagjává nevezték ki.[6]

Tizenkét éven át volt a BBTE szociológia tanszéke magyar tagozatának vezetője.

Szakértőként 2011-től a Romániai Magyar Demokrata Szövetség oktatási főosztályának vezetője is, az RMDSZ egyik ügyvezető alelnöke.

Író, humorista[szerkesztés]

Humoros elbeszélései, humoreszkjei először főleg a Transindex című erdélyi magyar internetes portál külön rovatában ("Holt költők társasága") jelentek meg,[7] de közölt ilyen írást a Filmtett is, illetve korábban több jelent meg azóta megszűnt blogon.

Jellegzetes humorú próza[szerkesztés]

Elbeszéléseire, a nyelvi humor mellett, jellemzőek a különböző társadalmi-kulturális kategóriákba tartozó emberek együttéléséből, egymásmellettiségéből, egymásra való rácsodálkozásból kerekedő szatirikus helyzetek, az erdélyi magyar közgondolkodásban rejlő komikum használata, játékosan abszurd fantasztikum[8]

Egyes történetek:

Prózakötetei[szerkesztés]

Megszokás első látásra[szerkesztés]

Első szépirodalmi – rövidprózai – kötete 2014-ben jelent meg a kolozsvári Koinónia Könyvkiadó gondozásában Megszokás első látásra címmel. Ez új írásokat, illetve a korábban közölt történetek gyűjteményét tartalmazza, Szentes Zágon illusztrációival. A kötetet a transindex.ro erdélyi magyar portál zsűrije 2014-ben az év könyvének választotta.[9]

A ragasztott ház (és még két kisregény)[szerkesztés]

2015-ben a Koinónia Kiadó gondozásában jelent meg a "Ragasztott ház (és még két kisregény)" című könyve, ami három, rövidebb regényt nyújt át az olvasónak.[10] Az egyik kisregény magának a kötetnek címadója: a "Ragasztott ház". A nyolcvanas és kilencvenes évek Kolozsvárját jeleníti meg, valóságos és képtelen epizódokkal, illetve szereplőkkel, a romániai magyar értelmiségi élet kritikájával, humoros helyzetekkel, a kommunista diktatúrában megváltoztatott város iránti könnyed nosztalgiával. A másik kisregény ("Endre és Ágnes") egy középkori férfi képtelen szerelmi története: a futó kalandoknak élő, függetlenségét féltő férfi egy kitalált lányba lesz szerelmes. A szatirikus történet a kiadó szerint Magyari Tivadarnak "egyik legkiforrottabb" alkotása.[11] A harmadik kisregény ("Civilek, kelták, bolondok") meseszerű történet egy képtelen pályaudvar vasutasainak komikus élethelyzeteiről, abszurd, de könnyed mese a hivatástudatról.[12]

Újságíró, szerkesztő[szerkesztés]

Szabadúszó újságíróként (főállása az egyetemen lévén) dolgozott főleg a kilencvenes években. 1991 és 1995 között a nagyváradi Erdélyi Napló kolozsvári tudósítója volt; 1990-1994 között alapító szerkesztője a Campus című egyetemista lapnak; 1994-1995 között A Családi Tükör című kulturális nőlap főszerkesztő-helyettese. 1997 és 2004 között vezetőségi tagja volt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének.

Jegyzetek[szerkesztés]